Öten állunk a színpadon... És csak egy továbbjutó... Tóth Gabi megszólal.
-Nos lányok! A mentorokkal úgy döntöttünk....-kezdte. A torkom már kezdett kiszáradni. Gyerünk már!-Hogy Tóth Andi jut tovább.-mondta ki az idők alatt jó barátnőmmé vált lány nevét. Andi hatalmasat sikított majd a nyakamba ugrott. A másik három lány csak néztek maguk elé. Az egyikük zokogni kezdett. Andi elengedett majd lesétált a színpadról.-Még nem fejeztem be. Ti négyen kaphattok egy lehetőséget. Mint csapat. Kaptok öt percet, hogy átgondoljátok és megbeszéljétek.-szólt nagy sírásunkat megszakítva Gabi. Alakítottunk egy kört majd a szőke csaj szólalt meg először.
-Én szeretném csinálni.-mondta könnyes arccal, de arca boldogságot és reményt sugárzott.
-Én is.-mosolyodtam el Andira és Marcira gondolva.
-A csaj miatt?-kérdezte a vörös hajú lány.
-A barátnőm.-vontam meg a vállamat.
-Oké benne vagyok.-sóhajtott a vörös csaj. Végül a fekete csak bólintott. A zsűrire néztünk akik feszülten várták döntésünket. A mikrofont a kezembe nyomták.
-Benne vagyunk.-szólaltam meg berekedve.
-Oké. Akkor sok sikert. A mentorok házában találkozunk.-intett a továbbjutók lépcsője felé Gabi mire mi egymást kisegítve léptünk le a színpadról. A lépcső után volt egy ajtó amin egy papírcetlin ott virított, hogy "továbbjutók". Csak remélni tudtam, hogy Marciék továbbjutottak. Az ajtó túloldalán Ben várt ránk.
-Nahát lányok! Látom a döbbenetet rajtatok... A folyosó végén van egy ajtó. Nem fogjátok eltéveszteni, mert rajta van az a felírat, hogy "csapatok". Ott már ott van a többi csapat. És további sok sikert a versenyhez.-intett Ben a folyosó irányába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése